2. Halucináció és a családom

-Lisander- Válaszolja meg Rosa  a fel nem tett kérdésemet-  Castiel legjobb barátja. Ne aggódj, nálunk minden napos ez a csetepaté.
Kellemes bimm-bamm jelzi a történelem óra kezdetét.
A tanár még nincs bent a teremben, úgyhogy elég nagy a hangzavar. Alexyvel középen ülök egy padban és beszélgetünk. 
Mikor hátra nézek, látok a hátsó padban egy fiút aki pont úgy néz ki mint Alexy csak fekete a haja. Ijedten  kapom a fejem a kék hajú felé, majd vissza a másik hoz.  Mindegy gondolom magamban Biztos csak haluzok. 
Megrázom a fejem és ismét teljes figyelmem az új barátomnak szentelem.
Jesszus, még beszél is!
-Öm...semmi, csak...találkoztam egy ugyan olyan fiúval mint te.-nyögöm ki végül.
Meg se lepődik, csak játszik tovább.
-Biztos Alexyvel.Ő az ikertesóm.
- Érted, ugye? - mivel nem igazán tudom miről beszélt eddig, csak rá vágom, hogy "igen persze!" .
Bejön a  tanár és elkezdődik a dögunalmas töri óra.
Sosem voltam jó ebből a tantárgyból és nem is igazán szerettem.
45 perc szenvedés után végre kicsöngetnek.
Most bent maradok, megnézem milyen óráim lesznek: matek, francia, irodalom, rajz. Örülök, hogy ma csak 6 órám lesz, így hamar haza érek.
A rejtélyes hallucinációm még mindig a padjában ül és a PSP-jén játszik. 
Észreveszi, hogy  (eléggé feltűnően ) bámulom őt.
-Mi az? -kérdezi
Nahát, ez eszembe sem jutott. Valamit még dünnyögök neki majd becsöngetnek, úgyhogy nem igazán erőltetem a beszélgetést.
Az órák után  szokatlanul nagy tömeg volt a buszon, ezért nem volt szabad ülőhely.Nézem a suhanó tájat az ablakon át, fékezéskor pedig majdnem pofára esek.
Csípős a levegő, annak ellenére, hogy süt a  nap. Örülök, hogy két saroknyira lakom a buszmegállótól. 
Belököm az  ajtót, de nem köszönök, hátha valakire rá tudom hozni a frászt.
A táskámat, cipőmet és a dzsekimet is az ajtóban hagyom. Majd később elviszem.
Lopakodom az előszobán át a nappaliig. Anyu a kanapén ül és a könyvét olvassa. 
Világos barna, felkontyolt hajában az ősz tincsek megjelenése nem is olyan feltűnő mint azt állítani szokta, inkább kedvesebb lesz tőle az arca. Bordó fölsőt és  farmert visel.
Belopakodom a pult mögé ahonnan ki akarok ugrani.
Ekkor megjelenik mögöttem Árész, a cicánk, ismertebb nevén Gömböc és megnyávog. Ettől teljesen megijedek és átesek a pult alatt be a nappaliba.
Anyukám is megijed, még a könyv is kiesik a kezéből, de azonnal megnyugszik, mikor látja a vigyorgó fejem.
Kint a terasz  ajtó felé trappolás hallatszik, majd apukám feltépi az ajtót. Maci naci van rajta rövid ujjú, szürke fölsővel és kezében egy kézi kapával.
-Jól vagy, drágám?!-kiabálja. Ekkor már állok, megadóan a fejem felé tartva a kezem, de még mindig vigyorogva.
Leengedi a szerszámot a kezéből és átölel.
-Ne hozd rám így a frászt! Még a végén azt hiszem valami rabló van a lakásban!
Anyát is megölelem.
-Hát, ez ma alapból nem  az én napom volt.-kezdem- Ma már nyakon öntöttek kávéval, estem egy nagyot és hallucináltam is.
- A kávét látom a pólódon.- Mutat rám édesanyám.- A bátyád küldött neked levelet.
Lehajol a kis asztalkához és felvesz egy levelet, amit átnyújt nekem.
-Nem vagy éhes? Anyád csinált brassóit.
-Nem, köszönöm. Majd később eszek. 
A levélre meredek. Daniel már egy hónapja, hogy elköltözött a munkája  miatt  New York-ba. Nem tagadom még mindig hiányzik.
-Felmegyek a szobámba, sok a tanulni valóm.
Hanyatt vágom  magam az ágyon és feltépem a borítékot. Egy papír van benne, egy kis szöveggel.

" Drága hugicám!

Karácsonyra hazautazom, hogy meglepjem a  szüleinket. Jön velem a barátnőm, Tatjana is. Ő orosz, de garantálom, hogy jól  ki fogsz jönni vele!

Szeretettel: Daniel"

Lerakom az éjjeli szekrényemre a a levelét és a plafont fürkészem. Barátnő!? Bátyus, az örök pancser becsajozott!? Azta...
Felülök az és az asztalomra meredek. Tényleg neki kéne állnom átnézni holnapra a dolgokat...

1. Az első napom

Igen, én vagyok az új tanuló. A nevem Rachel Rehvanch. Az előző iskolámban kitűnő tanuló voltam, az osztály legjobbja. Szerettem ott tanulni, megvoltak a barátaim, boldog voltam.

Aztán apám új munkát kapott Párizsban és mi is vele mentünk. Foggal-körömmel tiltakoztam, de végül én is mentem.

Mérges voltam, nem voltam hajlandó semmit sem csinálni.

És most a Sweet Amoris gimi kapuja előtt állok, meglehetősen idegesen. Éppen indulnék be amikor valaki nekem jön. Valami meleg folyik a homlokomon és a hajamon. Ez épp elég, hogy felkapjam a vizet.

Megpördülök, hogy lássam a támadómat. Hosszú szőke haja van és már első ránézésre látom hogy nem leszünk jóba.

- Mégis mi a fenét csinálsz?- förmedek rá.

- Upszi, csak baleset volt. Különben is a te lapos hajadnak nem mindegy?- gúnyosan elvigyorodik, és hátra fordul a két barátnőjéhez: - Nem igaz, lányok? - Azok helyeslően elkezdenek borogatni.

Közelebb lép hozzám és látványosan végigmér. Kék farmer, torna csuka rövid ujjú, halványkék póló és vékony bőrdzseki van rajtam. Szerintem nem gáz őszre.

- Még nem láttalak itt. Új vagy?- kérdi. Nem válaszolok, csak bólintok- Mi ez itt a nyakadon?

Az egyetlen emlékem otthonról, egy ezüst, maci alakú medál volt. Mindig a nyakamban hordtam, sosem vettem le. Nekem nagyon sokat ért, Még ha nincs is szívfacsaró története.

Megfogja a medált és letépi a nyakamról. Hátra fordul, ismét a barátnőihez és meglengeti előttük. Ökölbe szorul a kezem ettől.

- Add vissza!- Ordítok rá.

- Mert ha nem, akkor mi lesz?- leengedi a kezét. Csak féloldalasan fordult hátra. - sírni fogsz és szólsz anyucinak?

 Most már teljesen hátat fordított nekem. Elkezdenek nevetni, én meg elfogytam a türelmemből. Megfogom a láncom tartó kezét, magam felé rántom, és már repül felé az ökölbe szorított kezem.

Ekkor egy ugyan olyan szőke hajú fiú beáll közénk széttárt kézzel és erőltetett mosollyal.Tényleg centiken múlt, hogy meg ne üssem.

-Szia, a nevem Nathaniel. Biztos te vagy az új diák, Rachel. Mi lenne, ha bemennénk és egy kicsit lecsillapodnál? -kérdezi  

leeresztem a kezem és kiveszem a lány markából a nyakláncom.

Ki a fene ez a fiú, és honnan tudja a nevemet? Teszem fel a kérdést magamnak. Minden kételyem ellenére beleegyezem.

-Ööö....Oké.

Még egy utolsó szúrós pillantást mérek arra a libára és elindulunk befelé.

A folyosón robogva úgy döntök beszélgetést kezdeményezek

- Ki volt az a csaj?

- Ő Amber az én húgom.-Rám sem néz. Bekanyarodunk egy terem amire nagy betűkkel van írva, hogy DÖK. Odamegy egy szekrényhez és kivesz belőle egy törülközőt. Szerintem senki nem gondolta volna, hogy a DÖK-ös terembe tartják a törülközőket.

-Tessék, töröld meg a hajad-most már őszinte mosollyal nyújtja felém a törülközőt- Nagyon sajnálom ami veled történt.Hidd el, igazából kedves lány. 

-Azt látom.-mondom inkább magamnak mint neki. Megtörlöm a hajam és közben tovább beszélgetünk

- És honnan jöttél?Ha szeretnéd körbe vezetlek, ha lesz rá időm!
-Rendben.-Olyan mosolygós, hogy az nekem is mosolyt csal az arcomra.Máris sokkal jobb kedvem van, el nem tudom képzelni, hogy az a lány a húga.-Annak nagyon örülnék! Mindjárt kezdődik az első óra.Nem kéne bemennünk a terembe?
-De. De igen.- Elindul ki az ajtón és én követem őt. Végig mentünk egy folyosón, aztán bekanyarodtunk egy terembe.
A szöszi megállt mellettem és bátorítóan rám mosolyog .
Nagyot nyelek és elindulok befelé a leghátsó pad felé. Odafelé mindenki rámámul, néhol még a beszélgetésüket is megszakítják miattam.." Nézd a haját! Milyen furi" meg "Ő az új lány?"
Összefogom lapockáig érő világoskék hajam, , majd megindulok a terem végében álló üres pad felé.Leülök, leveszem a bőrkabátom és a szék háttámlájára dobom. Látom nem vagyok egyedül a más hajszínemmel. Nem sokkal a pad előtt egy vörös hajú vagány fiú ül, lábát a padon pihentetve. Mellette egy ezüst hajú, furcsa kinézetű fiú ül, nyugodtan és valamit magyaráz a vörös hajúnak.
Bejön a tanár, és mindenki elhallgat.
-Jó reggelt! Mint biztos ti is tudjátok, egy új diákkal gyarapodott a létszámotok, Rachel Rehvanchal. Rachel,  kérlek állj föl és mesélj egy kicsit magadról!
Na már csak ez hiányzott! Alapból zavarban voltam, amikor beléptem, de most.... Keletlen felállok, hirtelen a pad sokkal érdekesebb lett mint minden más.
-Rachel Rehvanch vagyok, Londonban születtem és éltem eddig. Szeretem az állatokat és az animéket, hobbim az úszás.-Én befejezettnek gondolom a beszédemet, helyet foglalok.
A tanár megköszöni és elkezdi a tanítást.
45 perc múlva amikor kicsöngetnek, én is kimegyek a friss levegőre a többiekkel együtt. Nem kifejezetten csúnya hely ez a suli. Idáig érzem az édes virág illatokat, hallom a madarak csicsergését, és az udvar nagy részét fű és fa borítja. Egyszerűen szép.
Leülök egy fa tövébe, felhúzom a lábam és valami csodára várok.
Lépteket hallok a hátam mögül, mire hátrakapom a fejem. Egy ezüst hajú, rövid szoknyás lány és egy kék hajú, színes ruhás fiú fut felém.
Megrémülök, de kicsit örülök, hogy valaki idejön hozzám.
A kék hajú fiú átölel ( ettől  totál elpirulok) és  elkezdi mondani mennyire örül, hogy jöttem. Mikor elenged a a  lány felé fordulok
-Szia! -köszön- A nevem Rosalia, de hívj csak Rosa-nak.
Biccentek, hogy értem és folytatja.
- Az első és nagyon fontos dolog amit tudnod kell az a a pasik.
Olyan elszántan néz én meg csak zavartan mosolygok. Miért kell egyből a fiúkkal kezdeni? Nem azt terveztem, hogy jövök és rámászok az első közeli pasira, csak mert jól néz ki.
-Gyere!- megfogja a kezem és elkezd húzni a suliajtónál lévő hatalmas tujabokor felé.- Itt is van az első áldozatunk!
Befelé tekintve a szőke fiút látom, akivel már találkoztam, Nathanielt. Egy füzetbe ír valamit.
-Ő Nathaniel az osztály strébere. De komolyan. DÖK elnök meg minden. Ettől eltekintve kedves és megértő, ha bejön az ilyen akkor  ő  pont neked való.
-Aha, de figyelj... -próbálnám leállítani mert tényleg nem szükséges ez de nem hagyja.
Odamegy Nathanielhez egy vörös hajú, bőrdzsekit viselő fiú és elkezd vele ordítani.
-Ő Castiel, Nathaniel szöges ellentéte.Rossz tanuló, de nagyon dögös.-És rám kacsint. 
 A kék hajú srác hirtelen odafordul hozzám.
-Be se mutatkoztam! Alexy vagyok, nagyon örülök, hogy itt vagy!-Úgy vigyorog mintha muszáj lenne, úgyhogy nekem is mosolyt csalt az arcomra. Milyen vidám itt mindenki!
A mosoly hip-hop leolvadt az arcomról amikor megbotlok egy gyökéren és Kiesek a bokorból, egyenesen a dulakodó fiúk mögé. Szerencsére nem vettek észre csak a szórtan mászkáló diákok. 
Bent a bokorban Rosalia és Alexy valamit susmusolnak. 
Valaki konkrétan nekem  jön és átesik rajtam. Fenékre esik, máris nekem ront.
-Mi a francot csinálsz itt!? Útban vagy!
Fel áll, én meg  hirtelen szóhoz sem jutok. Mondanák valamit, de nem jön ki hang a számon.
Egy kéz nyúl felém. Tulajdonosa furcsa ruhát visel, olyan régieset, fehér haja van és az egyik szeme sárga a másik zöld.
- Castiel, így kell bánni a hölgyekkel?-megfogom a kezét és segít felállni.- Jól vagy?- tétován bólintok és visszatér a vöröshöz.
-Mi  a vita tárgya?
-Az, hogy az a seggfej felnyomott  a vénségnél, hogy a mosdóban gyújtottam rá!
Nathaniel szétzilált ruhákkal áll, majd  sietős léptekkel elmegy, Castiel meg a másik irányba, nyomában az ezüst hajú fiúval.