-Lisander- Válaszolja meg Rosa a fel nem tett kérdésemet- Castiel legjobb barátja. Ne aggódj, nálunk minden napos ez a csetepaté.
Kellemes bimm-bamm jelzi a történelem óra kezdetét.
A tanár még nincs bent a teremben, úgyhogy elég nagy a hangzavar. Alexyvel középen ülök egy padban és beszélgetünk.
Mikor hátra nézek, látok a hátsó padban egy fiút aki pont úgy néz ki mint Alexy csak fekete a haja. Ijedten kapom a fejem a kék hajú felé, majd vissza a másik hoz. Mindegy gondolom magamban Biztos csak haluzok.
Megrázom a fejem és ismét teljes figyelmem az új barátomnak szentelem.
Jesszus, még beszél is!
-Öm...semmi, csak...találkoztam egy ugyan olyan fiúval mint te.-nyögöm ki végül.
Meg se lepődik, csak játszik tovább.
-Biztos Alexyvel.Ő az ikertesóm.
- Érted, ugye? - mivel nem igazán tudom miről beszélt eddig, csak rá vágom, hogy "igen persze!" .
Bejön a tanár és elkezdődik a dögunalmas töri óra.
Sosem voltam jó ebből a tantárgyból és nem is igazán szerettem.
45 perc szenvedés után végre kicsöngetnek.
Most bent maradok, megnézem milyen óráim lesznek: matek, francia, irodalom, rajz. Örülök, hogy ma csak 6 órám lesz, így hamar haza érek.
A rejtélyes hallucinációm még mindig a padjában ül és a PSP-jén játszik.
Észreveszi, hogy (eléggé feltűnően ) bámulom őt.
-Mi az? -kérdezi
Nahát, ez eszembe sem jutott. Valamit még dünnyögök neki majd becsöngetnek, úgyhogy nem igazán erőltetem a beszélgetést.
Az órák után szokatlanul nagy tömeg volt a buszon, ezért nem volt szabad ülőhely.Nézem a suhanó tájat az ablakon át, fékezéskor pedig majdnem pofára esek.
Csípős a levegő, annak ellenére, hogy süt a nap. Örülök, hogy két saroknyira lakom a buszmegállótól.
Belököm az ajtót, de nem köszönök, hátha valakire rá tudom hozni a frászt.
A táskámat, cipőmet és a dzsekimet is az ajtóban hagyom. Majd később elviszem.
Lopakodom az előszobán át a nappaliig. Anyu a kanapén ül és a könyvét olvassa.
Világos barna, felkontyolt hajában az ősz tincsek megjelenése nem is olyan feltűnő mint azt állítani szokta, inkább kedvesebb lesz tőle az arca. Bordó fölsőt és farmert visel.
Belopakodom a pult mögé ahonnan ki akarok ugrani.
Ekkor megjelenik mögöttem Árész, a cicánk, ismertebb nevén Gömböc és megnyávog. Ettől teljesen megijedek és átesek a pult alatt be a nappaliba.
Anyukám is megijed, még a könyv is kiesik a kezéből, de azonnal megnyugszik, mikor látja a vigyorgó fejem.
Kint a terasz ajtó felé trappolás hallatszik, majd apukám feltépi az ajtót. Maci naci van rajta rövid ujjú, szürke fölsővel és kezében egy kézi kapával.
-Jól vagy, drágám?!-kiabálja. Ekkor már állok, megadóan a fejem felé tartva a kezem, de még mindig vigyorogva.
Leengedi a szerszámot a kezéből és átölel.
-Ne hozd rám így a frászt! Még a végén azt hiszem valami rabló van a lakásban!
Anyát is megölelem.
-Hát, ez ma alapból nem az én napom volt.-kezdem- Ma már nyakon öntöttek kávéval, estem egy nagyot és hallucináltam is.
- A kávét látom a pólódon.- Mutat rám édesanyám.- A bátyád küldött neked levelet.
Lehajol a kis asztalkához és felvesz egy levelet, amit átnyújt nekem.
-Nem vagy éhes? Anyád csinált brassóit.
-Nem, köszönöm. Majd később eszek.
A levélre meredek. Daniel már egy hónapja, hogy elköltözött a munkája miatt New York-ba. Nem tagadom még mindig hiányzik.
-Felmegyek a szobámba, sok a tanulni valóm.
Hanyatt vágom magam az ágyon és feltépem a borítékot. Egy papír van benne, egy kis szöveggel.
" Drága hugicám!
Karácsonyra hazautazom, hogy meglepjem a szüleinket. Jön velem a barátnőm, Tatjana is. Ő orosz, de garantálom, hogy jól ki fogsz jönni vele!
Szeretettel: Daniel"
Lerakom az éjjeli szekrényemre a a levelét és a plafont fürkészem. Barátnő!? Bátyus, az örök pancser becsajozott!? Azta...
Felülök az és az asztalomra meredek. Tényleg neki kéne állnom átnézni holnapra a dolgokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése