4.Plázaparty

Sziasztok! 

Eléggé késve jött az új fejezet, mert nem gondoltam volna, hogy ennyit kell tanulnom az első  pár héten. Tudom, megígértem, de nem sikerült hosszabbra írnom a fejezetet, majd a következőnél igyekszem :) Ja és majdnem 300 oldalmegjelenítés! :o Ti vagytok a legjobbak, köszönöm, és jó olvasást! :) 

Régebben, talán két éve már mikor egyszer Lyon-ban  nyaraltunk és megismertem egy lányt, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Eleinte tartottuk a kapcsolatot aztán, nem is tudom miért, de megszakadt.
Odaérve  megállok a háta mögött.
- Lucy?
Meglepetten néz hátra rám, aztán felderül az arca, kivirul, pont mint mikor utoljára láttam.
-Rach! Milyen régen láttalak!
Aztán megölel. Farmer nadrágot visel hosszú fehér ujjatlannal.
-Egyáltalán nem változtál. De mit keresel itt?- kérdezem
-Ide költöztünk anyámmal. Szép hely és az osztálytársak is aranyosak.
Alexy, szegény csak áll és mozolyg, mint valami fa.
-Ennek örülök! Ide jársz a Sweet Amoris-ba?
-Igen. Itt találkoztam Rosaval és Alexyvel.
Rosaliat csak emlegetni kellett, és meg megérkezett.
-Na hello. Mehetünk?
Elindultunk a pláza felé, ami azt mondták már nincs messze.Útközben Lucyval beszélgettünk. Jó volt a régi dolgokról beszélgetni vele. Kiderült, hogy  jött vele a régi barátunk, Florian.
Emlékszem azért kezdtünk barátkozni vele, mert csúnyácska volt és más nem akart.De annak már két éve. Kíváncsi  vagyok változott-e valamit.
Beérve az épület ajtaján, én egyből megrohamoznám az első édesség boltot, de Rosalia az utamba áll.
-Ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy így mászkálj!? Suliba oké, de ide nem hagyom! Hol élsz te? A nyolcvanas években!?
Előszőr megrökönyödve néztem rá, majd végig magamon, aztán leesett, hogy a szoknyámat tartja túl hosszúnak.
-Gyere! Ha segítek talán ma még egy pasit is összeszedhetsz!
-Honnan tudod,hogy nincs barátom?-Kérdezem sértődötten. Ami azt illeti tényleg nincs, de nem gondoltam volna, hogy ennyire látszik.
-Látom, drágám.
Nem ellenkezem, hagyom, hogy magukkal vigyenek.
Körbejártuk a boltot és egy-egy kupac ruha kíséretében bementünk a piros függönnyel ellátott próba fülkébe.
Felpróbáltunk mindent, vesztern stílustól a retroig. Sőt Alexyvel még egy szoknyát is felvetetünk.
A végén amit megvettem és fel is vettem  egy szerintem túl rövid, világos kék szokna egy fehér ujjatlannal és fekete tűsarkúval.
Rosalia  tapadós, fekete, csillogós rövid ruhát vett, szintén fekete tűsarkúval, Lucy bokáig érő világos lila maxy ruhát vett, Alexy pedig farmert, rózsaszín pólót, bőrdzsekit, tornacsukát és persze a színes fejhallgatóját vette fel.
-Oké, most mehetünk a többi boltba!-kiáltok fel a bolt ajtajában.- Én felmegyek veszek egy napszemüveget. A régi egy kicsit viseletes.
-Rendben, majd gyere!
Azzal elindultam  a mozgó lépcsőn felfelé.
A bolt, ahová megyek nincs messze. Eléggé nagy a tömeg, de legalább meg lehet tenni két lépést anélkül, hogy valakit fel ne löknénk.
Be battyogok a boltba és a kirakatból beleszerettem az elsőbd. Ezüst keretes, fekete lencsés hipster szemcsi.
Leemelem a helyéről és beállok a sorba. Előttem  hárman állnak.
A közvetlen előttem álló fiú magas, barna "páva"-szerű haja van. A lába mellett van egy fekete pénztárca, gondolom az övé. Felveszem és megkocogtatom a vállát.Mikor rám néz, látom a meglepően szép arcát és mogyoró barna szemeit.
-Ez a tiéd?-kérdezem szórakozottan
-ó, köszönöm! Biztos kiesett a zsebemből!-mosolyog, amitől én is mosolygok. Aztán elkerekedik a szem és ennyit mond: szia!
Nem én nem kaptam tőle frászt. Á dehogy. Csak hajlamos vagyok sokszor átpörgetni a fejemben egy jelenetet, mindig kicsit eltorzítani.A végére egy roppant ördögi bohóc köszönt rám.
-öm... Szia...- nyögöm ki végül.
-Nagyon rég láttalak, Rachel! Semmit nem változtál!-közelebb jött hozzám, hogy megöleljen, de én kitérek előle.
-Ne haragudj, de ki vagy?
-Meg sem ismersz? Florian vagyok. Lyonból.
Kikerekedik a szemem, nem mondok semmit csak boldogan megölelem.
Teljesen máshogy nézett ki két éve.Megnőtt és sokkal szebb lett.
-Oké, most, hogy befejeztétek az ölelkezést haladhatnánk is. Maga jön fiatal úr!-szól ránk egy néni a sorból.
Kifizettük a szemüvegeket és kimentünk az üzletből. Leültünk egy padra az üvegkorlát mellett.
-Nahát.. annyit változtál! És jól nézel ki!-nevetek zavaromban. Lucy említette,hogy Florian is ide költözött, de nem gondoltam volna, hogy pont egy szemüveg boltban fogunk találkozni.
-Te viszont semmit nem változtál!-Az arca  őszintén vidámnak tűnik, de a sötét szemei mély bánatot mutatnak.
-És hogy hogy itt vagy  Párizsban? Azt hittem szeretsz Lyonban élni.
-Szerettem is, de apámék elváltak és anyával ideköltöztünk. Egyébként is kellett a változás. És te?
Biztos a szülei válása miatt ilyen szomorú. Nem csoda, én is az lennék.
-Sajnálom...Apa itt kapott munkát, úgyhogy ide költöztünk.
Nevetve cseverészünk még egy kicsit.
Lentről éles fütty szó szakít félbe, menjek tulajdonosa Rosalia, aki Alexyvel integet felfelé hozzánk.
-Azt hiszem nekem most mennem kell.-felállok a padról és felveszem a cuccaim.
-Jó volna újra látni.
-Igen. Megadom a telefonszámomat.
Előkapok egy papírt és egy tollat a táskámból és felvésem rá a mobilszámom.
-Tessék.-nyújtom át neki.-Majd hívj!
-Rendben.
Elbúcsúzunk, majd lemegyek Rosáliához.
Most azzal az arccal néz rám, hogy na ugye, megmondtam.
-jaj, hát miattam igazán nem kellett volna félbeszakítanod a beszélgetésed!
Nem válaszolok, csak megforgatom a szemem.
-Cuki fiú!-vigyorog Alexy.
Luci boldog arccal lépked ki az édesség boltból majd egy zacskót a kezembe nyom.
-U, mi ez?- kérdezem
-Kaja.-felel nemes egyszerűséggel.

Pár órát még vásárolgattunk, majd  amikor elkezdett sötétedni elindultunk haza, ki-ki a maga irányába.

Nagyon jól éreztem ma magam, álmomban sem gondoltam volna, hogy az első pár napban barátokat szerzek.
Felszállok a buszra, és reménykedem, hogy hazaérek hétre. Anyának időközben küldtem egy üzenetet, hogy később szeretnék hazamenni, de úgy tűnik ezt az időkorlátot is túllépem.
De legalább megérte, a mai napot nem cserélném el semmiért.