6.Halloween

Sziasztok!

Hát igen, Rachelhez is megérkezett a halloween, bár oda egy picit később mint a való életben. :D  Olvassátok sok szeretettel, kommenteket hagyjatok alatta nyugodtan! Egyébként, jövő hónapban karácsony. Ti várjátok már? Én nagyon! :D Ti vagytok a legjobbak!

Reklám:  http://enytalecsj.blogspot.hu/

Hát, eljött ez a nap is. Nem nagyon szeretem a Halloweent. 12 éves koromban megnézettek velem egy horrorfilmet a barátaim, még Londonban, és azóta mindig, ezen a napon megnéztünk egyet. Tisztán emlékszem,  mit nézettek meg velem elsőnek. Ma már persze nevetek rajta, hisz annyira nem realisztikus. De, azóta sem vagyok jóban a hosszú fekete hajú ázsiai kislányokkal, törött vagy kopott babákkal, maszkos késes emberekkel, zombikkal,( na jó, a zombikkal spanolok) vérmes bohócokkal, romlott tejjel.

 - Nem megyünk házalni? - dobom fel a kérdést az egyik óra közti szünetben Rosaliánaknak, Alexynek és Lucynak.

- Menjünk. De minek öltözzünk?- kérdi Rosa.

Hosszsas gondolkozás után arra jutottunk, majd meglepjük egymást este. Este 7-kor találkozunk majd itt a suli előtt.

Az este hamarabb jött, mint gondoltam. A jelmezem használatra készen várt rám a szekrényben: fekete, fodros szoknya, ami a vádlimig ér, tépett aljjal és fűző szerű felső résszel. Nem szoktam ilyen ruhákat viselni ezért az elengedhetetlen köpenyem kicsit összehúztam magam előtt. A sminkem sötét, kicsit elfolyt, míg a bőrszínemen fehérítettem. A hajam összekócoltam, és rávettem a csúcsos kalapom. Már csak felvettem a bakancsom és megfogtam a seprűt. Most tökéletes boszinak érzem magam.

- Na, mit szólsz Árész, milyen boszi vagyok? -  kérdezem az ágyon heverésző cicától. Nem nagyon izgatja a dolog, csak nyávog egyet és átfordul a másik oldalára.

Ránézek az órára: ideje indulni.

Bedobálom a főbb sminkcuccokat és a telefonomat a táskámba, felveszem és lerobogok a lépcsőn.

Köszönök anyának, apának, és már a buszmegállóban is vagyok. Franc fog este mászkálni az utcán.

Befordul a jármű az utcába, majd megáll. Én felszállok rá, majd ismét hangos robogással elindul.

A buszban  nem vagyunk sokan, ezért rögtön kiszúrja a  szemem egy csontváznak festett, csontvázruhás Lisander.

Ő még nem vett észre, elfoglalja, hogy a jegyzetfüzetébe írogat. Lehuppanok a mellette lévő helyre és mosolyogva köszönök neki.

Meglepetten néz rám, valószínűleg nem számított rám.

- Hova mész, így kiöltözve? - folytatom a társalgást

- Rosaliaval és néhány osztálytársunkkal megyünk házalni. Te is jössz, nem?

- De, honnan tudtad? - Oké, nem  gondoltam, hogy ennyire zavarba jövök, de nem tehetek róla. A szemei olyan igézőek és ez a kedves mosoly... Csak nevetek és hülyeséget beszélek zavaromban.

- Rosalia mondta, meg a jelmezedből is gondoltam.

- Haha, tényleg!

Hála égnek megérkeztünk, úgyhogy nem kellett tovább habognom. Leszállunk a buszról ahol már látom Kentint, a szokásos terepnadrágjában, egy fehér lepellel a  kezében és Alexyt, cowboyként.

Oldalt állnak nekünk, így tökéletesen látom, hogy a kék hajú arca furcsán közel van a Kentinéhez, aki el van pirulva, de nem löki el magától.

Megállok. Lisander is megtorpan.

- Lehet, hogy furcsa kérdés, de... Alexy nem... Alexy a fiúkat szereti?

Lisander arca meg sem rezzen, de az enyém érzem, hogy teljesen vörös lesz.

- Igen, azt hiszem - válaszolja

Ez megmagyarázza, miért jött velünk vásárolni, miért ilyen kedves.

Nincs szívem megszakítani őket, de nem is kell, Rosa és Lucy megtette helyettünk. Odamentünk végül mi is és végigmértük egymás jelmezét.

Rosalia gumiruhás macskanő,  Lucy pedig buggyos nadrágos kalóz.

- Nem rossz. - mondják végül

- Még várunk valakit? - kérdezem

- Aha, Castielt - hangzott a válasz

- A vörös?

- Aha. -  mondja valaki mögöttem.

Megijedek, felsikoltok és arrébb ugrok. Hallom, hogy gonoszan felnevet, és mikor megfordulok látom a vörös fiú gúnyos arcát.

- Nyuszi.

Rosalia dühösen oda trappol hozzá, és szemrehányóan megkérdi:

- És te minek öltöztél, ha szabad tudnom?

Erre a kérdezett csak hegykén válaszol:

- Castielnek.

A lány kivesz egy A4-es papírt, celluxot és egy nagy piros lepedőt a táskájából (lövésem sincs miért volt ott). Az elsőt a kezembe nyomja, hogy rajzoljak, majd a  lepedőt átteríti a vállán és megköti a nyakánál. Elkéri a rajzot, majd a ragasztóval rögzíti a mellkasán.

Hiper sexy Superman lett.

- Ugye nem gondolod komolyan? - szinte be se fejezhette a mondatot már érkezett is a válasz.

- De. Te nem öltöztél be.

Horkant egyet, mire muszáj elmosolyodnom. Elhúzza száját, de nem szedi le a hacukát, látva Rosalia arcát.

Fuldokolva kuncogunk,  eme vicces jelenség láttán.

- Mehetünk? - kérdezem, félig a kalapom alól.

- Igen! - hangzott az egyhangú válasz.

Az első ház az lett, amelyik a legközelebbi. Bekopogtunk, felvettük a széles mosolyunk, majd vártuk, hogy kinyissa valakit.

Egy fiatal fiú jött ki, barna kócos hajjal, itallal és fülsiketítő zene kíséretében. Valószínűleg  teljen részeg.

- Császtok, haverkák! Há' már elkezdődött a buli, de gyertek azé' ti is!

Megfogja a karom és berángat a házba. Nagy ház, rengeteg emberrel. A falakon családi képek, kacskaringós díszek vannak. Mindenki be van öltözve valaminek, boszorkányból már például kettőt is találtam. A szemem sarkából még látom, hogya barátaim is bejönnek, zavartan próbálnak elvegyülni.

Az ismeretlen fiú bevisz a táncparkett közepére. Most veszem csak észre, hogy nem visel pólót, ezzel láthatóvá téve kockahasát. Eddig se volt, vagy csak nem vettem észre?

Magához húz, kínosan közel, és a szemembe néz.

-  Nagyon csinos, egy boszi vagy! - Amint kinyitotta a száját megcsapott a brutális alkohol szag, amitől elfogott az émelygés.

Eltolnám magam tőle, de csak szorosabban szorít.

- Engedj el, kérlek!

- Ugyan cica, hova sietsz?

Elvigyorodik és vészesen közel hajol az arcomhoz.

Teljesen leblokkolok, nem tudom mit tegyek, vagy ötven lehetséges menekülési útvonalat átpörget az agyam, de ekkor egy kéz megragadja a vállánál és elrántja tőlem.

- Mi van má' ember!? - horkantja a félmeztelen.

- Ha jól hallottam azt kérte, engedd el. - feleli higgadtan Lisander. - Menjünk, Rachel.

- Asszed' hagyom, hogy lenyúld a csajom!?

Odalépek hozzá, lendítem a lábam, és telibe tökön rúgom. Többen felszisszentetek, azok közül akik látták vagy röhögtek. Dühösen ráförmedek:

- Nem vagyok a "csajod"!

Sietősen távozok, megcélzom az ajtót, sorosan mögöttem Alexyvel és Kentinnel. Kiérünk, majd megállunk megvárni a többieket. Nem szólok semmit, csak idegesen a hajamba túrok. Lucy odarohan hozzám,  féltőn megölel.

- Mi történt? - kérdi.

- Az a seggfej rám mászott.

-Nézd a jó oldalát! Bevált a csini boszi ruci! - Tudom, hogy viccesnek szánta, de most nem igen hatott.

Odahajolok hozzá, egészen a füléhez, és halkan odasúgom neki:

- Te is tudod, hogy még nem volt barátom, tehát még nem is csókolóztam!

Elvigyorodik, és gonoszul válaszol.

- Most lehetett volna!

- Menj a francba! - most már én is röhögök.

- Azért még megyünk cukrot gyűjteni? -  faggatott Alexy.

 Végignézek a díszes társaságunkon: mindenki mosolyog, még a vörös is.

El sem hiszem, mennyi barátot szereztem, ilyen rövid idő alatt. ÉN is mosolyogva indulok utánunk, úgy tűnik a fiúk nagyon rápörögtek a cukorkára.