3. Hülye papírok!

Na, végre ez is kész!  Bocsánat a majdnem egy hónapos késésért, csak egy csomó minden közbejött meg lusta voltam. De hajajjajj, több mint 100 oldalmegtekintés! :D Köszönöm szépen!  Mint eddig is kritikát, kommentet elfogadok! Nem harapok, írjatok! :D

Másnap vajszínű, térdig érő ruhát veszek fel fekete babacipővel. Az iskolában lassan teltek az órák,  bár az év elejének köszönhetően  pár órát még a szabadban tölthettünk.Ilyenkor vagy olvastam vagy Alexyvel beszélgettem.
Bemutatta a testvérét, Armint, akivel tegnap már találkoztam.Rendes és szeret játszani is.
Bent ülünk osztályfőnökin, ez az utolsó óránk.. Megzizzen a telefonom és előveszem a zsebemből megnézni ki írt.

"Délután elmennénk vásárolni Alexyvel és Lucyval. Jössz velünk?"

Körbenézek, hátha rájövök, ki a nyavalya írta ezt. Rosalia integet vigyorogva, gondolom ő volt.

"Honnan van meg a számom??"

"Az most nem lényeg! Jössz vagy nem??"

"Mehetek,ha nem leszek a terhetekre. :) "

"Rendben, akkor délután háromkor a kávézónál találkozunk! :) "

Mosolyogva hátradőltem a székemben és elkönyveltem magamban, hogy barátokat szereztem.
Oldalra fordítom a fejem és kitekintek az ablakon: süt a nap, a kopaszodó fákról tépi  a levelet a szél, elszórtan még madarakat is látni lehet.
A bambulásból a csengő zökkent ki.
össze kapom a cuccaimat és elindulok az elsők között ki az ajtón. kettő óra, még bőven időben vagyok.
-Rachel!-Hátra fordulok. Nathaniel jön utánam egy halom papírral a kezében amit átnyújt nekem.
-Ezt vidd haza, olvaszd el. Az elmúlt évek fontosabb eseményei az iskolában.Láttam a tavalyi jegyeidet és gondoltam érdekelhet.
Megrökönyödve nézem a papírhalmot. Oké, hogy jó tanuló voltam, de emiatt igazán nem érdekelnek ezek a dolgok.
-Oké, köszi. Most sietek, szia!
És indulok is tovább. Kint az utcán hirtelen megcsap a szél és sajnos nem csak engem, hanem a csinos papír kupacot a  kezemben. Szép egyesével szálldogálnak szanaszét a járdán.
Szép lassan, körülbelül olyan fejjel mint egy tömeg gyilkos, letérdelek és elkezdem összeszedni őket.
-Segíthetek?-  az ezüsthajú fiú tekint rám, aki tegnap segített  a bokros baleset után.
-Azt megköszönöm.-nevetek.
Csendben szedegetjük a papírokat, nem beszélünk. Amikor befejeztük rögtön felpattanok.
-Köszönöm a segítséget! Csak tegnap jöttem, de már kétszer segítettél.
igen-mosolyog.-Add azt ide, majd én hozom.
-Nem kell,köszi!-tiltakozok, de azért elveszi tőlem.
-Merre laksz?
-Hát...felszállunk a buszra, pár megálló, és onnan 3 saroknyira...De igazán nem  kell velem jönnöd...
Nem válaszol, csupán elindul a buszmegálló felé. Nagy levegőt veszek, majd megindulok én is.
-Én Lysander  vagyok, te meg Rachel, ugye?
-ühüm.
Amikor befut a busz felszállunk rá és megrohamozzuk az első ülőhelyet. Mert   állni is lusta vagyok.
Elővesz egy jegyzet füzetet és elkezd bele írni.
-És... te mióta jársz ebbe a gimibe?-kérdezem, mert elég unalmas volt így utazni
Feltekint a füzetből és rám néz.
-Csak pár éve. Itt volt dolgom, ezért a nagyszüleimhez költöztem és beiratkoztam ide.

-Az jó...Én a családommal jöttem ide, Londonból.

Megszorítom a nyakláncom és eszembe jut, mikor kicsik voltunk Davidadel, a Temze partjánál üldögélve az volt a legnagyobb bajunk, hogy nem tudjuk  mit olvassunk.

Akkoriban is nagyon sokat olvastam, néha a barátaimmal együtt. Jó, lehet ők nem élvezték annyira mint én.

-Van valami baj?

-Nem dehogy!-Még az emlékeim és a honvágyam melankolikus hatása alatt vagyok, ezért csak bágyadtan mosolygok az előttem ülő borostyán és arany szín szemébe.

Egész úton nem beszéltünk. Az ajtóban átnyújtja nekem a papírokat.

-Köszönöm.-kezdem- Biztos nem vagyok ezzel a terhedre? Mármint, tudom, hogy már mindegy, de a nagyszüleid nem haragszanak érte?

-Miért haragudnának?-Tök semleges arccal néz.Ez zavaró

-Hát..mert későn érsz haza...

-Nagyon elnézőek, emiatt ne fájjon a fejed.

Bólintok és kinyitom az ajtónk.

-Még egyszer köszönöm! 

Mindketten mosolygunk, mikor becsukom az ajtót.

Leveszem a cipőm és beljebb megyek.

Anya főz, apa számítógépezik. A táskám köszönés után leteszem az egyik székre.

Anyám jön oda hozzám és átkarolja a vállam.

-Ki volt az a fiúcska aki hazakísért,Rachel?-suttogja vigyorogva.-Csak az osztálytársam, Lisander. Segített a papírokat hazahozni.

-Helyes fiúka!

Felnézek a fali órára: öt perc múlva háromnegyed három. Nincs sok időm!

-Anya, elmehetek vásárolni az osztálytársaimmal?

-Mikor?

-Most.

-Lecke?

-Nincs.

-Hányan mentek?

-Velem együtt négyen.

-Mikor jössz? 

-Ötkor?

-Mehetsz! De köszönj apádnak is.

Felrohanok az emeletre, az egyik táskámba bedobálom a cuccaim és robogok le, elköszönni.

Először apától, aki a lelkemre köti, hogy ne hozzak haza fiúkat és ne igyak alkoholt, majd anyámtól, akitől kapok egy kis költő pénzt.

Az óra kereken háromnegyed hármat mutat.

Most sajnos nem megy busz, ezért végig gyalogolom az utat. 

Fél úton járhatok, mikor már csak öt percem marad.  Kétségbe esetten kezdek rohanni.

Gyerünk!Menni fog! 

A ház előtt lelassítok, a szememmel keresem a többieket.

A kék hajút meg találtam és el is kezdtem sétálni felé. Akkor veszem észre a mellette álló, hosszú barna hajú lányt, akivel beszélget. Ezer ember közül felismerném azt a lányt.